mahamudra

Ahogy egy medúza mozog, úgy mozgunk mi is, együtt, törekedve felfelé, a fény felé, még ha nem is vagyunk egészen biztosak abban, hogy mi is lehet ott. A medúzának nincsen szíve, agya, olyasfajta érzék- és irányítószervei, amit központinak nevezhetnénk, mégis szemmel láthatólag képes az összehangolt mozgásra. Nem kell mást tennie, mint amit nekünk is, ha a medúza egy-egy sejtjeként képzeljük el magunkat: nincs más teendőnk, mint amikor mi elindulunk felfelé, húzzuk magunkkal a körülöttünk lévőket és saját lendületünket átadjuk nekik míg egyszercsak azt vesszük észre, hogy már ők húznak felfelé minket. Ha pedig valamiért lefelé indulóban vagyunk, akkor inkább ne tegyünk semmit, a többiek majd magukkal rántanak jól és akkor lesz lendületünk megint a világosság felé, amiből ismét átadhatunk nekik...