Már a második könyvet olvasom Eliot Pattisontól, Tibet árnyai címmel, mely a sajnos még mindig aktuális kínai szocialista diktatúra ellen szólal fel, ráadásul olvasmányos, izgalmas krimi formájában. Jómagam egyelőre nem tehetek mást, minthogy privát embargóba fogok és mostantól NEM VESZEK KÍNAI termékeket, már amennyire ez követhető és hihető a "made in china" feliratok alapján. Mi magyarok is voltunk hasonló cipőben 40 évig, talán ha a gazdasági helyzet szükségessé teszi és az agymosott emberek szemét is képes felnyitni egy Hofi kaliberű kínai humorista, akkor talán van remény arra, hogy javuljon a helyzet.

(Ha már kelet felé kacsingatunk, itt említem meg csakúgy közbevetőleg, hogyha valami értelmes szerepet akarunk betölteni az EU-ban, akkor nem ártana a külpolitikának megkezdeni kishazánk közvetítő szerepét Moldávia felé, így talán képesek leszünk hasonló szerepet betölteni, mint annó az NDK és az NSZK között tettük 1989-ben. Ha már a földrajzi adottságaink megvannak ahhoz, hogy híd legyünk Kelet és Nyugat közt, éljünk is vele.)

Gendun egy helyen ezt mondja a könyvben: "...sok ember letért az Útról. Mellőzték ami a szívükben van, mert nem volt biztonságos. Bármilyen hihetetlenül hangozzék is, milliók élnek csak azért, hogy megöregedjenek. Mintha csapdába estek volna a saját testükben. Ahelyett, hogy az emberek harcolnának a rossz ellen, inkább azt mondják, az a kormányok dolga. És a kormányok azt mondják, hogy hadseregekre van szükség a biztonsághoz, így hadseregeket állítanak. A hadseregek azt mondják, háborúkra van szükség a biztonsághoz, így háborúkat vívnak. A háborúk pedig gyerekeket, ártatlanokat ölnek meg. Olyan lelkeket kaszálnak le, amelyek még nem érettek meg. Mindez csupán azért, mert az emberek öregek szeretnének lenni, nem pedig igazak."