Az időtér jelentését akkor lehet a legegyszerűbben megérteni, ha megnézzük, hogy miként ábrázoljuk:
A pontos megértéshez elengedhetetlen felismerni, hogy a további dimenziók a képen kívül keresendők. Annak tudatában vagyunk, hogy az internet és a gépek segítségével jut el a monitorunkra, mint egy digitális ablakra az információ. Az ablakon belül a levegő és körülötte a saját természetünk látható, hallható, tapintható, érezhetjük az orrunkkal akár ízlelhetjük is, amikor eszünk-iszunk. Ez a látható világ nem válik el a képtől és tőled sem, legfeljebb bizonyod részeiről nincs tudomásod. Tekintsd ezt egy térképnek, amit már nagyon régóta tanulmányozol, csak ez épp egy olyan különleges fajta, amin te is rajta vagy. Bármennyi tükrön megy is át az információ, a végső dimenzió te, te magad vagy.
Az eddig megszokott dimenziókhoz képest ez annyiban más, hogy többen vagyunk és mi, a lények együtt alkotjuk azt (ezt :). Tegyük fel, hogy a homlokod közepén van az origód, a középpontod, és a kiterjedésed végtelen - ám ez nehezen érthető, így mindenre oda kéne figyelni egyszerre, így az a szokás, hogy határt húzunk mondván: az ott a külvilág. Az, hogy hol húzod meg a határt, a monitornál és a számítógépnél, vagy a szemednél és bőrödnél csak nézőpont kérdése, de azon nem változtat hogy a határ meghúzása önkényes, magát a téridőt, amiben létezel a határon belül és kívül is te magad alkotod meg. Ha művész vagy, festesz vagy zenét játszol ezen a határon, ami mindenhonnan kicsit másnak látszik, ha más vagy, akkor máshogy csinálod, de attól még ugyanazt. Ha úgy érzed elnyomnak, akkor a többiekét látod jobban, ha domináns vagy, akkor a sajátodat.
Persze ettől még igaz, hgoy a szemünk, fülünk, szívünk stb befogadja és kitölti a teret, az agyunk segítségével pedig mindezt összállítja a tudatunk számára, ami felfogja és értelmezi.
További információ: Jóga Akadémia . hu
