.jpg)
"Legyen szó akár sziklafalra karistolt rajzról, papírlapra ceruzával kanyarított ákombákomról, vászonra kent vagy öntött színes textúráról vagy éppen vasúti bevágás falára sebtében felpermetezett graffitiről, mindegyik azzal az alapvető emberi ösztönnel szembesít minket, hogy látható és maradó jelet hagyjunk magunk után. Amióta csak eszmélünk, hajt minket ez az ösztön is.
Az őseredeti kézmozdulat, amely erőt fejt ki, hogy nyomot tegyen egy felületre, csupán az első lépés afelé az összefogott jelteremtő tevékenység felé, amelynek során valaki szándékostan és átgondoltan csoportosítja vagy rendezi egymás után az elemeket. A jelek közötti összefüggésnek egy bizonyos fokát elérve a jelentés varázslatos módon fölszabadul, az ösztönös önkifejezés pedig tagolt, szuggesztív megnyilvánulássá alakul át. Ezt nevezzük művészi alkotásnak.
A gondosan egybehangolt képek az emberi gondolatok és érzések csodálatos tárházai. Képesek észleleteket, emlékeket, következtetéseket és képzelgéseket közvetíteni. A műtárgy keretén belül mindenféle szubjektív anyag megőrizhető és idővel átadható. A csoda az, hogy még a legyegyénibb kompozíciót is tudjuk rokonszenvvel nézni. Ez talán azzal is magyarázható, hogy tisztában vagyunk vele: fajbeli társunk hozta létre az alkotást. Bizalmunk forrása ez a rokonságtudat, amelyet az alkotó jelenlétét továbbra is érzékelhető nyomok váltanak ki. A megértésre tett valamennyi erőfeszítésün föltételezi ezt a felismerést."
Roger Cardinal
A kép rögzítése folytán a pszichiátriai kezelés nevezetű, ez esetben vélhetően kellemes menedékhelyre csoportosult meg nem értett társaink saját kezük csodálatos munkájával díszített otthonának megértése kezdődött meg art brut fedőnéven.
