A mandala egy világegyetemet jelképez, melyben világok bújnak meg. Olyan erőtér ez, amelyet a Buddhák építenek. Hol a sajátjukat, hol a többiekét, legyenek bármely pontján egy világnak, segítenek egymásnak, sosem féltékenyek. Miért is lennének, tudják, hogy nem különböznek egymástól. A gyerekek ha hagyjuk őket, előbb-utóbb mandalákat kezdenek el rajzolni. A szerzetesek homokból építenek mandalákat, gyönyörű színes mandalákat hetekig, hónapokig, majd elsöprik, elfújják. A mandala felajánlások alatt rizsből rakunk ki sokezer pici mandalát, és elsöpörjük azonnal, hogy megértsük és berögzüljön végre: ami felmerül, el is tűnik, legyen az bármilyen szép vagy éppen bármilyen borzasztó.
Ha a helyzet nagyon elkeserítőnek tűnik rakjatok ki gondolatban egy mandalát, söpörjétek el, és megértitek, hogy ugyanígy tűnik el az elkeseredés, ha folytatjátok az építkezést. Ahogy ő sem lesz itt mindig, hiába tetszik :)
